www.meteoklinika.hu

A Parkinson kór jellemzően az idősebb korosztály betegsége, de már sajnos egyre gyakrabban jelentkeznek a tünetek fiatal, 30-40 éves korban is. A külső hatások, mint a stressz, az időjárás változása gyakran váltanak ki átmeneti állapotromlást, jelentős életminőség romlást a betegnél. Egy nagyobb érzelmi megterhelés már láthatóan fokozza a kézremegést.

A már meglévő tünetek jelentősen fokozódhatnak egy-egy markáns frontátvonulás alkalmával. Többnyire tavasszal, amikor a frontok gyakrabban követik egymást, és intenzívebbek, mint az év többi időszakában, észrevehető változások következnek be a betegek állapotában.

A betegség stádiumának függvényében, illetve, hogy milyen időjárás érzékenységi kategóriába tartozik a beteg, terhelheti meg jobban a meleg, vagy a hidegfront. A hidegfront jellemzően a motorikus panaszokat befolyásolja, míg a melegfront inkább a nem motoros, depresszív tünetek fokozódását hozza magával. Az a beteg, aki már a betegsége előtt is időjárás-érzékeny volt, intenzívebben reagál a légköri változásokra. Előfordulhat, hogy az erősen szeles idő váltja ki a panaszok erősödését. Az, hogy ki hogyan reagál az időjárás változásaira, minden esetben egyéni érzékenység kérdése.

A Parkinson-kór okát ma sem ismerjük, de a tudomány gyanakszik némely mérgező anyagok részvételére a betegség kialakulásában. A dopamintermelő sejtek pusztulása miatt motoros, és nem motoros tünetek is felléphetnek, melynek súlyossága a betegség előrehaladásától is függ.

Három fő tünetét ismerjük, a nyugalmi remegés (tremor), izommerevség (rigiditás) és a meglassultság (bradikinézia). További tünetek között megjelenhet a kenőcsös arc (seborrhoea), a csökkent arcmimika (hipomimia). Későbbi stádiumban már a tartási instabilitás, vérnyomásesés is előfordulhat. A beteg számára a legnehezebb feladat a mozgások elkezdése, a felállás, az elindulás. A betegség gyakori kísérője a depresszió és a gondolkodás meglassu­lása.

A Parkinsonos betegnek nagy segítség a családi támogatás, mert a betegség előrehaladtával egyre csökken az önellátás képessége.

A kezelésben fontos szerepet játszik a testmozgás, ami főként gyógytorna keretében, szakember segítségével ajánlott végezni. A kezelési módok közül ajánlott még a fizikoterápia, és az alternatív terápiák is jó eredménnyel alkalmazhatóak. A fokozódó nyelési nehézségek miatt fontos a diétás tanácsadás, illetve az emésztési zavarok szükségessé teszik a táplálkozás minőségi és mennyiségi összetételének fokozott figyelemmel kísérését is.