Gyomorfekély

Fekélybetegségről akkor beszélünk, ha a gyomor vagy a nyombél nyálkahártya folytonossága megszakad és a sérülés a nyálkahártya alá terjed. Jellemzője az égő gyomortáji fájdalom, mely éhgyomorra a legjelentősebb, és az étkezés átmeneti javulást eredményez.

A betegség igen elterjedt a civilizációs társadalmakban. A gyomorfal sejtjei sósavat termelnek, ezért a gyomor és a nyombél kezdeti szakaszának nyálkahártyája erőteljes savas kémhatásnak vannak kitéve. Ezen kívül számos egyéb, az emésztőrendszerben jelen lévő, vagy oda a táplálékkal bejutó anyag is megtámadhatja a nyálkahártyát annak ellenére, hogy ezeknek a szerveknek komplex védekező rendszere van a savval és egyéb külső belső károsító tényezőkkel szemben.

A természetes védekező rendszer egyensúlyának megbomlása több okból is bekövetkezhet. A fekélybetegség jellemző tünete az égő gyomortáji fájdalom, mely éhgyomorra a legkifejezettebb, étkezésre enyhül, majd az étkezés után 1-3 órával újra jelentkezik. A fekélybetegségek úgynevezett szezonális betegség, mert évente tavasszal és ősszel aktív. Ilyenkor a fájdalmak miatt komoly táplálkozási nehézségek is felmerülnek.