Bárányhimlő

A bárányhimlő nem gyermekbetegség, akik gyermekkorban nem estek át rajta, azok felnőttkorban még fogékonyak rá. A felnőttkori bárányhimlő rendszerint súlyosabb lefolyású és több kockázattal jár, ezért - főleg, ha kisgyermek van a közelben - érdemes oltással védekezni a megbetegedés ellen. Az oltóanyagot terhesség alatt nem, a szoptatási időszak alatt viszont meg lehet kapni.

Bárányhimlős beteg környezetében levő védett ember nem tudja átadni a fertőzést egészséges embernek. Védett az, aki korábban már vagy átesett a fertőzésen vagy kapott ellene oltást.

Az övsömör (herpes zoster) és a bárányhimlő kórokozója azonos, de az övsömört nem a bárányhimlős gyerekektől kapják el az idősebbek, hanem a gyermekkorban átélt bárányhimlő utáni védettség csökkenésével a fertőzés újra aktiválódhat szervezetünkben. Övsömört tehát nem lehet "elkapni" másoktól, és az övsömörös beteg nem is fertőz.

A bárányhimlőt követően a vírus nem ürül ki a szervezetből, hanem a gerincoszlop melletti idegdúcokban marad. Később, hosszú évekkel, akár évtizedekkel a bárányhimlő után reaktiválódhat, újraéledhet, és ismét megbetegíthet, ekkor övsömör formájában.

A bőrbetegségben szenvedő betegeket a téli nyári hónapok viselik meg leginkább. A hideg szeles, és a nyári forró napok fokozott terhelést rónak az ilyen betegségben szenvedőkre. A bőrünkkel közvetlenül érintkezünk a külvilággal, ezért hatásai - így mindenféle változás, a hőmérséklet, a páratartalom, és az egyéb légköri paraméterek is - reakciót váltanak ki. Az átvonuló frontok, az aktív betegség tüneteit erősítik. A melegfronti hatás a gyulladásos tüneteken túl, a fájdalmat is fokozza, valamint a kórokozók szaporodása is ilyenkor aktívabb, ami azért veszélyes, mert a felülfertőződés veszélye nagyobb. A betegség lefolyása egy legyengült szervezet esetén nagyon intenzív panaszokkal társul.