Anorexia/Bulémia

A kóros lesoványodás majdnem kizárólag nőket érint. A pácienseknek többnyire a pubertáskorban egyéni evési, illetve 'nem evési' szokásai alakulnak ki. Elutasítják a táplálékfelvételt – részben tudatosan, részben öntudatlanul –, az a vágy motiválja őket, hogy karcsúak maradjanak.

Ha viszont esznek ezek a betegek, az olyan ételeket részesítik előnyben, amelyek aligha szolgálják meg a „táplálék” nevet: citromot, zöld almát, savanyúságot, vagyis kizárólag kis tápértékű, kevés kalóriát tartalmazó dolgokat. Ehhez még többnyire hashajtókat is szednek, hogy attól a kevéstől vagy attól a semmitől is, amit magukhoz vettek, lehetőleg gyorsan megszabaduljanak. Ugyanakkor nagy a mozgásigényük. Hatalmas sétákat tesznek, így „futják le” magukról azt a hájat, amely sosem volt rajtuk, s ez legyengült állapotukra való tekintettel meglehetősen csodálatra méltó. Feltűnő a páciensek túlfejlett altruizmusa, mely gyakran abban éri el csúcspontját, hogy szívesen és nagy gonddal főznek – másoknak. Másoknak főzni, vendégül látni, evés közben látni embereket nem probléma számukra, csak nekik ne kelljen együtt enni velük. Egyébként nagy a vonzalmuk a magányhoz, szívesen húzódnak vissza. A kóros lesoványodásban szenvedő betegnek gyakran elmarad a menstruációja, s majdnem mindig problémái, zavarai vannak e területen.

Egy másik gyakori idegi alapú étkezési rendellenesség a bulémia. Ebben az esetben a betegeknél az étkezés szigorú elutasítása éppen az ellenkezőjébe csap át: ha egyedül maradnak, és senki nem látja őket, őrült mennyiségű ételt tömnek magukba. Éjjelente kiürítik a hűtőszekrényt, s mindent felfalnak, amit csak találnak. Az ételt azonban nem akarják magukban tartani, így gondoskodnak arról, hogy kihányják azt. Minden lehetséges trükköt felhasználnak, hogy aggódó környezetüket – már ami evési szokásaikat illeti – átverjék. Többnyire rendkívüli nehézséggel jár valóságos képet alkotni arról, mit eszik és mit nem eszik a beteg, mikor elégíti ki farkasétvágyát s mikor nem.

Ezeket a lelki tartalmakat nagymértékben befolyásolhatja a változékonyság, a nyári meleg időszakban erősebben jelentkezhetnek a depressziószerű tünetek, fokozott figyelem hárul a vélt többletkilókra. A téli napfényszegény időszak is kritikus lehet, érdemes ilyenkor is fokozott figyelemmel lenni feléjük.

Segítséget jelenthet számukra, ha a pubertáskori változást sikerül elfogadtatni velük, és megbarátkoznak a nőiséggel járó gömbölyű világgal. Erre több alternatív és művészetterápiás eszköz is alkalmas, mint pl. a Taj-csi, korongozás, agyagozás.